Kertész István: Botrányok az ókorban

Egy olvasó bloggján közzétett véleménye Kertész István: Botrányok az ókorban című könyvéről.

'Botrányok az ókorban', avagy 'ez is történelem'. Ha egy ideális világban élnénk, egy ilyen könyv fent lenne a bestseller-listákon. Csúcsokat ostromolna az eladott példányszámokkal, ezt a könyvet látnánk itt-ott felvillanni a metrón, ezt olvasgatnák az emberek a Városligetben és a buszon ülve, sőt, erről folyna csevely a facebook-on.

Tinédzserek ezrei vennék meg vagy legalábbis rákeresnének, hogy honnan lehet letölteni illegálisan ingyen, s ezt nem kötelességből, muszájból, iskolai nyomásra és a jobb jegyért tennék. Bizony nem. Egyszerűen azért tennék, mert abban a bizonyos, elképzelt és ideális világban a történelem nem csak egy tanóra. Nem valami, amit a továbbtanulási igényeknek megfelelő szinten magolnak be és adnak vissza, értelem nélkül, de betűre, a könyv szerint. De valami, ami a gondolkodás és a világkép közös eredőjét adja. Egy origó, viszonyítási alap az éleben mindenhez, ami erkölcs, ami gondolat, ami a jelenünk és a jövőnk. Ugyanis abban a bizonyos ideális világban még ezek a szavak is jelentenek valamit, mindannyiunknak.

Sajnos azonban, ebben a világban élünk, és nem abban a bizonyos "másikban", az Elképzeltben. Itt a történelem bizony rétegműfaj. Nem azoké, akik szórakozni szeretnének, sem azoké, akik akciófilmekre vágynak, sem azoké, akik a romantikus történetek hívei, sem pedig azoké, akik a politikai krimiket szeretik. Pedig, ha olvasnának történelmi témájú könyveket, tudnák, hogy a történelem mindez egyszerre és annyi minden más is! Nincs új a nap alatt. Mit is jelent ez?

Az ilyen és ehhez hasonló, anekdotázós-csattanós történeteket felvonultató könyvek olvasásakor ébred rá az olvasó, hogy mennyire egyformák vagyunk mi, emberek. Mennyire azonos vágyak üztek és űznek minket, mind a mai napig, egészen a kezdeti időktől. Ugyanazoktól félünk és ugyanolyan dolgokra vágyunk. Tulajdonképpen semmi nem változott, csak közben feltaláltuk az elektromosságot, s körbevettük magunkat kütyükkel. Mindenféle csipogó-villogó-hangos dologgal, ami eltakarja előlünk ezt az alapigazságot.

Az ókorban ugyanis nem voltak gépesített járművek, nem volt internet és okostelefon sem, így aztán az emberek kénytelenek voltak (horribile dictu!) egymással közvetlenül foglalkozni. S ez a közvetlenség szülte ezeket a kiváló történeteket, amiket prof. Kertész István kiváló összefoglalásában olvashatunk ebben a kötetben. Nagy részletgazdagsággal és tudományos igénnyel, mint mindig, olvasmányosan és érdekfeszítően, ahogy az a 'História' szerkesztőjétől el is várható.

Szerelemről szólnak a történetek és háborúról, családról, munkáról, s minden egyéb lényegi részéről az életnek. Nem hiányozhat a korrupció és az intrika sem, természetesen. Mi több: akkoriban is voltak ugyanis "celebek", csak nem 'BB Tüncynek", hanem Lucullusnak hívták őket, esetleg Kleopátrának, vagy Crassusnak. A botrányok meg a pletykák pedig még nagyobbat szóltak, mint manapság.

Rétegkönyv ez, de jó lenne, ha ez nem maradna így. Szeretheti mindenki, az is, aki az anekdoták híve, az is, aki a botrányokra utazik, de a legkényesebb ízlésű, morózus nagybácsit vagy történelemtanárt is bátran meg lehet lepni vele. Nem fognak benne csalódni, ígérem!

Első mondat:

"Xerxész perzsa király Kr.e. 480-ban roppant haddal tört Görögországra."

Bejegyezte: Bodó Viki Booklány

Forrás:  https://vikiolvas.blogspot.com/2013/08/kertesz-istvan-botranyok-az-okorban.html